Ahogy közeledik az év vége, úgy fordul tragikus bohózatba az új Felnőttképzési törvény és vele a magántanárok és kisebb nyelviskolák élete. A szeptember elseje óta hatályos új törvény következményeit az NGM sokáig tagadta, sőt közleményben utasította vissza, hogy bárkit is hátrányosan érinthetne a szabályozás.
A törvény alkalmazásához szükséges kormányrendelet elképesztő módon csak november közepén jelent meg, ráadásul hibákkal tele. Miután a Nyelvtudásért Egyesület szakértői rámutattak, hogy tucatnyi technikai és tartalmi probléma mellett a jogszabály visszakézből, mintegy véletlenül lehetetlenné tette a külföldi, anyanyelvi oktatók alkalmazását, az NGM nyitottnak, érdemi egyeztetésre késznek tűnt, hogy a hibákat korrigálja. Ez azonban nem tartott sokáig. December elejére világossá vált, hogy a háttérben működő képzési lobbi nyomásának mindenben enged a minisztériumi apparátus. December elején első ízben hangzott el minisztériumi osztályvezető részéről nyilvánosan, hogy immár harmadik hónapja illegálisan működnek mindazon magántanárok, kisebb helyi nyelviskolák, egyetemi lektorátusok és kultúrintézetek, akik nem szereztek korábban intézményi akkreditációt. Ez a hatóság által nyilvántartott, a korábbi szabályokat mindenben betartó képzők mintegy 57%-át jelenti.
A NYEST.HU oldalán olvasható alapos összefoglalásra számos olvasói reakció érkezett, egy részük ITT olvasható. Az oktatók saját tapasztalata aláhúzza azt amire szeptember eleje óta visszatérően próbáljuk felhívni a figyelmet: miközben az új törvény a nyelvtanítás csaknem egészét engedélykötelessé teszi, addig az engedélyezési eljárás feltételeit mind a mai napig nem teremtette meg. Még ma, december közepén sincsenek meg a konkrét követelményeket részletező jogszabályok, nincsenek kiképzett szakértők akik az eljárásban részt vennének, nincs intézményi háttér mely mindezt kezelné. Vagyis az NGM maga intézményesíti már negyedik hónapja a törvényen kívüliséget, nem véletlenül: A nyilvánosságra nem hozott, de már olvasható rendelettervezet az eddigi tragikomédia betetőzése. Miközben a milliókba kerülő és kizárólag a legnagyobb képző intézmények számára teljesíthető technikai és adminisztrációs feltételekkel körülbástyázott engedélyezési eljárás kötelező lenne pl. minden kezdő angol, középhaladó német vagy akár nyelvvizsgára felkészítő nyelvóra esetén, addig orvosi, biotechnológiai, netán diplomáciai szaknyelvet bárki, bármikor szabadon oktathatna.
A problémakört alaposan körbejárva mutatta be annak minden ellentmondásosságát a Magyar Nemzet magazin múlt szombati cikke is, érdemes erre is egy pillantást vetni éppúgy mint a CINK.HU meggyőző képpel illusztrált írására.
Azt, hogy a negyedik hónapja hatályos ám még mindig készülő szabályozás mennyire ellentmondásos, jól mutatja, hogy az NGM főosztály- és osztályvezetőjének szájából nyilvánosan elhangzott értelmezésnek élesen ellentmondani tűnik az illetékes hatóság – a Nemzeti Munkaügyi Hivatal – honlapjának tájékoztatója, sőt a Magyarorszag.hu a hivatalos kormányzati portál ügyintézési ismertetője is. Ezek – a felnőttképzési jogszabályok többi, nem nyelvi ágazatára érvényes szabályokkal összhangban – kizárólag az „államilag elismert végzettség” megszerzésére irányuló képzéseket tekintik engedélykötelesnek. A nagy kérdés, hogy az NGM az év utolsó napjaiban bevállalja-e, hogy a lobbinyomásnak engedve szembeszáll-e a józan ész és a szakma elvárásaival, bevállalja-e egy, a nyelvtanulók és nyelvtanárok érdekeit országos méretekben súlyosan sértő és hosszú távon nyilvánvalóan tarthatatlan szabályozás gyakorlati életbe léptetését. Mindeközben van számára másik út: a Felnőttképzési törvény kínál kapaszkodókat ahhoz, hogy akár módosítása nélkül is orvosolható legyen a helyzet a még kiadatlan miniszteri rendeletekben. A döntés az NGM kezében van.